Kollár József ( Budapest , 1961 . szeptember 20. ) filozófus, esztéta, mester coach, a Magyar Coachszövetség alapítója, szakmai vezetője, az International Association of Coaching and Mediation EuCh elnöke.

1987-ben magyar-történelem szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1991-ben ugyanott filozófia szakos diplomát, 200-ben doktori fokozatot szerzett.

Fokozatok
Magyart-történelem szakos diploma ELTE, 1987.
Filozófia szakos diploma, ELTE, 1991.
Dr. Univ. ELTE, 1995.
PhD, ELTE, 2001. (filozófiatudomány)

1989-től 1991-ig a Sopron úti Általános Iskolában tanított magyar nyelvet, irodalmat és történelmet. 1991 és 1999 között a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium tanára volt. 1998 óta oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Élt és kutatott a skóciai Edinburghben. 2007-ben a Magyar Coachszövetség szakmai vezetője lett. A Mentofaktúra című folyóirat főszerkesztője. Kutatómunkája során kidolgozta az ontológiai coaching és mediáció módszertanát. Nevéhez fűződik az azóta már ismertté vált cselekvésközpontú, másképpen ontológiai alapú coaching és mediáció. Munkájával megalapozta és lehetővé tette a hazai life coaching oktatását. 2011-től az International Association of Coaching and Mediation elnöke.

Nős, három gyermek édesapja: Nóra (6), Bálint (15), Dávid (19)

Főbb művei

Önálló kötetek

• Kiűzetés a Gutenberg téri galaxisból. Budapest, 1997, Seneca.
• Hattyú a komputer vizén (Posztanalitikus elme- és művészetfilozófia; kognitív tudomány). Piliscsaba, 2000, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar.
• A távol- és jelenlét esztétikája Tót Endre művészetében / Aesthetics of Presence and Absence in Endre Tot's Art. Budapest, 2003, Új Művészet.
• Vízen járni. A válságkezelés filozófiája. Budapest, 2010, Mentofaktúra. ISBN:978-963-06-8867-4

Fordítás

• Richard Shusterman: Pragmatista esztétika. Budapest-Pozsony, 2003, Kalligram. 512 o.

Cikkek, tanulmányok

• A mesterséges perspektíva ontológiai helye a reneszánszban és most / The Ontological Position of Artifical Perspective in the Renaissance and Today - In Peternák Miklós és Erőss Nikolett szerk. Perspektíva /Perspective, Műcsarnok / C3 - 2000, 309-317 o.
• Saját nyugat (utószó) in Richard Shusterman, Pragmatista esztétika Kalligram Kiadó, Budapest-Pozsony, 2003
• Naturalizált művészetfilozófia. A nyolcvanas és kilencvenes évek magyar művészete: történet és elmélet Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Budapest, 2003, 165-185 o.
• Az empátia mint analógia (kognitív modell) in. Pléh Csaba, Kampis György, Csányi Vilmos szerk.: Az észleléstől a nyelvig Gondolat, Budapest, 2004, 172- 193 o.
• Gyilkosság a karteziánus színházban? (Hume és a kognitív tudomány). Magyar Pszichológiai Szemle, 1997-1998. 1-4. sz. 19-40. o.
• Egy intelligens nagynéni villával eszik? (Hume és a klasszikus kognitivizmus). Magyar Filozófiai Szemle, 1998. 1-3. sz. 71-104. o.
• Álmodnak-e a diákok elektromos tanárokról? (Esztétizált etika evolúciós nézőpontból) Re-produkciók : Elméleti írások és elemzések a kortárs művészetről / szerk. Markója Csilla. - Budapest : Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, 2005, 23-39. o.
• Agyak a tartályban, a Mátrix és a vallási tapasztalat in Mezei Balázs szerk. Az értelemig és tovább, Szent István Társulat, Budapest, 2006.
• Posztmodern én- és tudásgyár in Balogh Gábor (szerk.) A gondolkodás új útjai, Gondolat, 2006.
• Az áramlások terei (Az épület mint szobor, a szobor mint épület) -Szobrászat és környezet - Magyar Szobrász Társaság, Budapest, 2006.
• Az elme- és a művészetfilozófia flörtje. Gond, 1999. 127-140. o.
• Illúziók illúziók nélkül (Elme- és művészetfilozófia). Az Irodalom Visszavág, 1999. ősz, 100-108. o.
• Polüphémosz szeme. Vulgo, 2000. 1-2. sz. 263-273. o.
• Hogy mily álmok jőnek. Életünk, 2000. 3. sz. 266-275. o.
• Warhol a szárnyas fejvadász? Andy Warhol élete és művészete. Balkon, 2000. július 8.
• Ki fél a kövér szerdáktól? (Az aspektuslátás, a másodlagos jelentés, valamint a seeing-as, a seeing-in és a stílus). Magyar Filozófia Szemle, 2001. 3. sz. 399-415. o.
• Tükörország narcisszuszai (Elme- és művészetfilozófia az evolúció virtuálfényében). In Evolúció és megismerés. Szerk.: Kampis György - Ropolyi László. Budapest, 2001, Typotex. 239-255. o.
• Digitális Nietzsche (Nietzsche és a kognitív tudomány). Életünk, 2004. 702-712. o.
• "...és minden pillanat elillan" - Pillanatkép - Médiaművészet 2005. Új művészet, 2005.
• "Én állok minden fülke-fényben". Naturalizált művészetfilozófia. Pro Philosophia, 2005.
• Kiborgián túl. eVilág, 2006. október, 7-13. o.
• Hogyan élvezzük a szirének énekét? A tőzsde posztmcdonaldizációja. Élet és Irodalom, 2009. április 17. (Rusznák Tamással)
• Kádár calling. Adalékok a fogyasztói lét ontológiájához. Élet és Irodalom, 2009. október 2. (Rusznák Tamással)
• Megáll az idő ArtPortál, 2005.
• Kiterjesztett elme mint holonikus rendszer Pro Philosophia, 2005.
• A bullshit-ontológia kreatív rombolása Médiakutató, 2009. nyári szám
• Szép múlt vár ránk Újművészet, 2004. február
• Iain M. Banks: Emlékezz Phlebasra Szépirodalmi figyelő, 2005.04.
• Andy Warhol filozófiája A-tól B-ig és vissza Szépirodalmi figyelő, 2005.03.
• L. Simon László: Secretum sigillum Szépirodalmi figyelő, 2003.03.
• Coaching from an evolutionist point of view -Abstract Mentofaktúra, 2010.04.szám
• Gogol holonikus köpönyege Mentofaktúra, 2010.04.szám
• Miért éppen Spanyolország? Mentofaktúra, 2010.04.szám
• Bullshitmentesítés Mentofaktúra, 2011.06.szám
• Légy spontán! A kettős kötés logikája. Budapest, 2011, Magyar Filozófiai Szemle, 2011/1, 63-76.
• A magányos iPadező álmodozásai. Budapest, 2011, Balkon, 2011/9 8-14.

Oktatott tárgyak az egyetemen:
nyelv- és elmefilozófia, logika, vallásfilozófia, filozófia és film, filozófia és science fiction, pragmatizmus, újkori filozófia, művészetfilozófia, ismeretelmélet, tudományfilozófia, kognitív tudomány, kommunikáció, érvelés és vitakultúra, etika

Kutatási területek:
Információs társadalom
Információs társadalom multidiszciplinális vizsgálata
Posztmodern identitás
Digitális művészet és filozófia
Mesterséges intelligencia
A kiborg dilemmája
Újmédia-kutatás

Kommunikációelmélet
Informális logika
Meggyőzés és manipulálás
Döntéselmélet

Művészetfilozófia
Film és filozófia: A film mint legfontosabb kulturális interface
Filozófia és science fiction (cyberpunk)
Filozófia és irodalom
A művészet definíciója

Elmefilozófia
A személy azonosságának problémája
Externalizmus vs. internalizmus
Intencionalitás

Vallásfilozófia
Angolszász analitikus vallásfilozófia
A vallás kognitív tudománya

Ösztöndíjak és pályázatok
Irodalmi támogatás, Soros Alapítvány-1997
Visiting Research Fellowship, University of Edinburgh- 2002
The Andrew W. Mellon Research Fellowship, IASH, Edinburgh- 2003
Pragmatista esztétika, Felsőoktatási Pályázatok Irodája- 2003
Tudomány az oktatásban, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány- 2004
Informális logika, HEFOP- 2005

Egyéb szakmai tevékenység
Magyar Filozófia Társaság
Hume Society

Komócsin Laura ACC (ICF exelnöke) ajánlása.

Barnóczki Annamária nemzetközi ACC-fokozatú coach ajánlása.

Arra a kérdésre, hogy egy kitalált és egy valóságos történet között mi a különbség, a széles körben elfogadott válasz az, hogy a fikcionális történet elbeszélője képzeletbeli szereplőkkel, helyekkel, eseményekkel dolgozik. A fikcióban létrehívott személyeket, helyzeteket, eseményeket átfogó vízió, más néven világleírás (ontológia) fogja keretbe. Shakespeare Hamlet című darabjának olvasása alapján igaz módon állíthatjuk Opheliáról, hogy szerelmes volt Hamletbe, és szenvedett miatta, miközben világosan tudjuk, hogy ilyen ember a valóságban nem létezik. Vagyis Ophelia nem valóságos személy, nem lehet találkozni vele, megvigasztalni, megmenteni, elcsábítani Hamlettől stb. Ellenben Ophelia fikcionálisan létezik, pontosan úgy, ahogy Shakespeare megírta. Az "Ophelia" név egyetlen valóságos személyt sem jelöl szó szerint, viszont metaforikusan minden reménytelen szerelmesre illik, aki majdnem vagy igazából belehalt bánatába. Ophelia, szemben a változó valóságos személyekkel, örökre olyan marad, amilyen a Hamlet című darabban volt. Ahányszor elolvassák, mindig pontosan azonos szereplőkkel, helyekkel és eseményekkel szembesülnek az éppeni befogadók. A különféle lehetséges értelmezések ellenére a megértés, felfogás szintjén mindig azonos marad önmagával, vagyis nem változik.

Az "utca emberének" törmelékekből létrehozott valóságával szembe áll a tudomány által megragadott realitás, ami gyakran illúzióromboló, ezért belátjuk, gyakran nem túl népszerű. "Szerencsére" száraz és bonyolult ahhoz, hogy veszélyeztesse a bullshit-valóságot. Nem köti le úgy a figyelmet, mint az egyszerű és nagyszerű válaszok olcsó, de mutatós termék-kavalkádja. A bullshit-realitással szemben álló valóság nem más, mint az, amit az összes szakértő tudása alkot, képvisel, reprezentál. Egészen könnyen belátható tehát, hogy a személyközi kapcsolatokban jelentkező válságok megoldásában is szakemberre van szükség, azaz mediátorra.

A különféle pszichológiai iskolák szakértői arra kivétel nélkül rájöttek, az utca emberének arra a kérdésére, hogy "Ki vagyok én?" nem adható olyan kendőzetlen és egzakt válasz, mint arra, hogy mi a vörösbegy. Miért nem? Azért mert a kérdést feltevő Én a mai felfogás szerint inkább tekinthető a tudattalan rendszer szóvivőjének, mint irányítójának. Vagyis érdeklődése nem őszinte: egyáltalán nem vágyik arra, hogy "ábrándjai felhőit" vagyis bullshit-realitását szétlőjék a tudomány rakétáival.
Nézzünk egy konkrét példát! Sokan közülünk nem tudják megkülönböztetni a szilfát a bükktől, vagy az aluminiumot a molibdéntől. Ha számunkra fontos a különbségtétel, akkor nincs más lehetőség, mint szakemberhez fordulni. Az utca embere egyetlen jó ismérvvel sem rendelkezik a madarak megkülönbözetését illetően, míg egy madárszakértő számára megalázón könnyű feladat megkülönböztetni a vörösbegyet a bölömbikától. A szakértő számára mást jelent a "vörösbegy" szó, mint számunkra, akik csak azt tudjuk róla, hogy madár és vélhetően vörös a begye. A szakértők tehát máshogy használják ezt a szót. A szakértők szakértői szóhasználatuk révén ragadják meg a valóságot.

A bullshit-realitás sajátossága ugyanis az, hogy minden információt magába szív, és (akár egy fekete lyuk a fényt) nem engedi ki magából. Válsághelyzetben sokszor nem látunk tovább az orrunknál. Könnyen előadódhat az is, hogy egyébként mediátor végzettségű személy is mediátor közvetítésére szorul magánemberként. Ha a focibíró beáll játszani, többé nem rendelkezik ugyanazokkal a kompetenciákkal (adottságokkal), amikkel korábban: elveszítette a felhatalmazását a bíráskodásra, nem látja már be a pályát, stb. Nem szégyen tanácsot és útmutatót kérni, sőt! Ez az önmagát kontrolláló, kontrollálni tudó, felnőtt ember magatartása.

A bullshit-valóság egyébként nem szükségképpen működésképtelen, akkor van a baj, amikor különféle okokból változtatni kell rajta. Szakmai ismeretek, tudás nélkül légüres térben mozgunk, szakszerű munka helyett olcsó fusival kell megelégednünk.