Vissza a nyitólapra

Új versek-> klikk

Korábbi versek:

• VERSESKÖTET

1997. – Kiűzetés a Gutenberg téri galaxisból – Seneca Kiadó, Budapest, 199- 72 p.

Recenzió

Orosz Ildikó – Kollár József: Kiűzetés a Gutenberg téri galaxisból – Könyv – 1998, január, 29., 10.

G. Komoróczy Emőke – Kiváló sporthulla – Az Irodalom Visszavág – 1999/ 1. h

ttp://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=474

 

• VERSEK

a Holtak enciklopédiájából
Irodalom Visszavág: IV17 (Új folyam/17 - 2003 TÉL)

I. A példa

Anya hívására rohantam hozzád,
úgy feküdtél, mintha aludnál,
de a fenekeden ásító lila folt
jelezte, hiába tetted a papucsodat precízen az ágy mellé,
már nem fogsz belebújni,
hogy nagyvadként belegázolj a délelôttbe.

Egy vad idegen hevert az ágyon,
mégis úgy beszéltem hozzád,
mintha te is itt lennél még, apa,
nyártól részegen, megvadulva a nap aranyától,
csukafejessel harapva az idôóceánba, mint régen.

Hiába próbállak felrázni, mert baj van,
most már a neked szánt példát is nekem kell
megoldanom, s mindet, amit ezután ad fel a semmi.
cserébe szabadon formállak
a szétszabdalt háló foszló anyagából.

Fiad helyett sorsod tovább szövôje lettem: pók,
aki valódira már nem, csak muapára vadászhat.
nagyvad voltál, akit orvul szíven lôtt a láthatatlan íjász,
s mire felbuktál az álom vizébôl,
csak tested sodródott tovább a túlsó part felé.

Már nem jelöl senkit a neved,
szavakból barkácsolt árny vagy, akire szabadon kilôhetôk
a szeretet és gyűlölet nyilai.

Sok jót és rosszat lestem el tôled, és most, hogy
(újdonsült tudásod birtokában) halni taníthatnál,
csak heversz az ágyon,
s a fenekeden növô lila folt könyörtelenül
jelzi, hogy neked (édes!) mindegy,
mi lesz velem, árva fiaddal.


II. A közhely színeváltozása

London felett rám jön, hogy téged hányszor
hányt menny és pokol között
a gép és a whisky, és most
helyetted kereshetem a fiuknak a nyugat aranyát.

Ha vénámba spriccelne az ihlet...

Inkább újból végigjátszom a darab végét,
mikor a fôszereplô apja kihult
kezébe teszi az övét: bye.
mélázok kicsit meg nem festett
képeim elôtt. belátom, amit nem lehet
a látás konkrét értelmében: angolosan
szürcsölgetem a metateát.

Spark Miss Brodie-ját már holt agyad
tükrében olvasom.
hiába fektetném rád Sandy-t,
az edinburgh-i javíthatatlan tinédzsert
(aki a regényben helyettem írja meg a Közhely színeváltozását),
a színed nem változna.

Ketten vagyunk most, te meg én,
te mint zombi elmém falán,
szád konokul zárva, homlokod ráncában
a maradék, kis magyar fater, hulla, nagy geciség.

Kollár elvtárs, hadd szólok pár kurta szót,
nem szolgálatilag, szívbôl csupán.
Kollár elvtárs, tudja, nehéz a gyászmunka,
ön volt az apám. büdös lett (írhatnám), jól kifingott nekem,
orrfacsaró a szaga, évekig sprézhetek,
amíg alábbhagy, a buze fáj, nem tudtam,
hogy így izzad a halál.

Egy fater színeváltozása: halálod mint mualkotás?
tested ready made? nem vagyok muvész,
legfeljebb fiad lehetnék, ha volnál. apa!
Miss Brodie és az ô virágkora?

Ahogy látszólag maga alá gyuri,
mint te hajdan, a lányokat,
akik miatt, Spark regényének az elején,
a közhelyes fiúk belesülnek a szerepükbe,
hogy aztán, a fu alatt, megtörténjék a színeváltozás.

Te is szeretted fazonra vágni a nôket:
napestig nyesni Erósz fáit,
míg váratlanul téged nyírt le nullás géppel
egy ismeretlen hajfodrász.

És hajnalban meghaltál, most mi lesz?
meghaltál, s itt hagytál engem a monitor elôtt.
igazán nem tudom, mit gondoljak: érzem, de nem értem.
rendjén van? rettentô? késtél? vagy elsietted?
nem kerültél fölénybe éppen ezzel,
hogy meghaltál ilyen oltári lendülettel?


III. Pepsiérzés

Túlhabzott a pepsi
apa vár a tepsi
lepedôbe tesznek
onnan is kivesznek
jégkamrába tesznek
elôbb melléd fekszek

meglesem a tested
nehogy beléd essek
üres mint a gödör
délbe’ beköltözöl

ez most ilyen buli
tiéd lesz a tuti
bauhaus kopi
na mi megyünk csocsi

heverj tovább szépen
mint a karosszékben!
nem sajog a hátad?
pihentesd a lábad!

legyél laza lazy
kész van az új kégli
itt maradsz örökre
jó az idô tökre
gond egy szál se ohne
ne szomorkodj ó ne
helyetted majd nekünk
gyul’ a vizeletünk

mi pisálunk nagyot
amíg te bekapod
hajnalba’ a horgot
boldog leszel! boldog?

végtelen a véged
rád került a bélyeg
jégbe hutött levél
penge arcod nem él

elolvas a semmi
jó volt veled lenni
néha persze szar is
üdvözlöm a nagyit


IV. A szar metafizikája

„...a lét határozott igenlésének esztétikai
eszményképe az olyan világ, mely tagadja a szart,
és mindenki úgy tesz benne, mintha a szar nem
létezne. Ezt az esztétikai eszményképet
giccsnek nevezzük.”
(Kundera: A lét elviselhetetlen könnyusége)

A Nagy Szartakarítás ideje:
a két kuvasz újból
összekávézta az udvart,
te meg én a nyár és az undor peremén
egyensúlyozunk a buz igézetében.

Apa és fia
a szar elleni harc két magányos hôse,
amint premier plánban
mutatja acélkék szemüket
Lucifer kamerája.
Állunk a kutyagumikat
húzogató szélben,
hogy egy maréknyi kutyaszarért
szembeszálljunk
a kecskebogyós, lócitromos Vadkelettel.
Minket a szarság elleni
közös lázadás
stigmája és terápiája hozott össze!?

Baszogatsz, hogy mérnöki pontossággal
tartsam célra a lapátot,
szerinted így elkerülhetô,
hogy a puhább kulák a lapát
és az udvar betonja közé kenôdjenek,
s hátba támadjon az improvizáció, a freejazz:
a szar elviselhetetlen könnyusége.

Lazíts, Fater, ez több, mint aminek látszik,
itt egy ifjú szar(vas)vadász játszik,
felôlem jazznek1 is nevezheted,
bár új stílusokat keresztezett,
nem tudom, hol tanultad,
hogy miközben nyomod a jazzt,
a szart szapuljad.

Téged hidegen hagy a káb(el)szedés esztétikája?
a szar metafizikáját is letojod?
elválasztod az elmélettôl a gyakorlatot,
pedig tartalma és formája ide-oda mozog:
a székrekedés melankóliája
és a totális hasmenés között.

Nemcsak a kulák, mi is változunk,
szüntelenül emészt fônix-világunk,
kétszer nem léphetünk ugyanabba a szarba.

A közös munka muvészetébe egyikünk
sem olvassa bele,
hogy majd egy szép nyári nap,
mikor a Párkák legütôsebb számát, a Büdös a melót
nyomják a nézettebb égi csatornák,
s a sampler használata a valódi Józsefvárosban
is a tetôfokára hág,
téged pontosan úgy takarítanak el,
mint mi most a kutyáink által
lefektetett (semmibe ívelô) kábeleket.
Még nem kérdem, hova a szarba tuntél,
a kamaszkor szabályai szerint
forgatom a lapátot,
minden mozdulatom fôhajtás Freud elôtt.
leszarom, hogy a szar tagadása
a lét igenlésének esztétikai eszménye,
most csak a jelen
lét a fontos,
s az eljövendô lányok árnya
egyszemélyes barlangom falán.

Még sejtelmem sincs,
hogy halálod után addig remixelem
hiába e semmibe ürülô napot,
míg engem is lapátra tesz a Nagy Ganajtúró.
pedig elôtte évekig dúdolom magamban
a legjobb (meg nem írt) versem utolsó sorát:
„büdös a gyászmunka, fater!”


V. Cyberpunk feltámadás

Keleti cyberpunk
lengek a nyugat szélben
apámat leengedték
idegennél idegenebb: alien

benyúlhatsz nem leled bébi
semmi sincsen a gatyában
lógatom eztán egyedül
míg leesik (ó görög!) állam

Josephtown calling
a nôk szebbek mint valaha
rászögezve a kenyára
máriám foltos a valaga
ezentúl itt hever bennem?
eszement koreográfia
nyom(t)asd az áramkört bébi
a csontkollár józsiba


VI. Zsoltár mérnökhangra

Többször visszajátszom, ahogy
az eszelôs, de tehetséges gépész leállít.
helyetted mosom a fiam agyát, (én vagyok ô).
sok ilyen nyálkás mondat kerülget,
most kiköpött te vagyok.
nem akarok (köz)helyes lenni,
legyek csak semmi: színeváltozás.
te nem vagy (ellentmondás a javából),
a halál nem logika és nem tudomány.
néha itt van a nyelvemen, aztán mégse,
s ha majd kirohad, nem lesz mivel...
szavad sincs erre az egészre?
most adhatnál kéretlen tanácsot,
hogy késô, nem viszed semmire,
(s a többi jól ismert ige...)
tunjünk a semmibe, apa!
szavad sincs erre az egészre?
szétszed egyetlen éjszaka.

Vissza a nyitólapra